Labdafogó

Hát a kezdet itt is ugyanaz...

Adott 4 gyermek, kik az évek alatt felhalmoztak sok, sok-sok, rengeteg játékot, kacatot, kelléket, kütyüt.
Aztán az élet rendje-módja szerint :( felnődögéltek.
A kacatok leltározásra, szelektálásra, továbbajándékozásra kerültek.

S ami még felhasználható, beépíthető, átalakíthatónak tűnt,
az a partizás eszköze, kelléke lett.


Nem tudom, ti éltetek-e "pattogós-labda-lázban"?
Manapság is lehet kapni.
Mi egy időben gyűjtöttük. Kaptuk, vettük, vetettük, leltük, cseréltük.
Ami sok, az sok.
Eleve.
De még ha a szorzója háromszoros, vagy négyszeres....

Egy szó, mint száz: a múló gyermekkort 50 pattogós labdával zártuk.
S mivel minden bezáródó kapu akár egy új kezdete:
megszületett
a
PATTOGÓ-LABDÁS JÁTÉKOM!

Osztályozás
Korosztály: 3-13 (figyeled? ilyen nagy intervalluma még eddig nem volt semminek. s nem is lesz!)
Helyszín: most fontos! Kint nem lehet, de bent is csak speciális helyen
Időtartam: igen sokáig bírják, szeretik a gyerekek. 15-25 perc
Játék: aktív
Gyerekek: aktív
Nemek: mindegy
Forma: csapatjáték, mindenki egyszerre részt vesz benne
Egy kis kedvcsinálónak annyi, hogy
ez az a játék, amit soha nem hagyok ki, ha bent vagyunk;mindig mindenkivel játszom.
A zsúrjaimat, ha fő pontokba kéne szednem, úgy írnám le, hogy mindig van
1. bevezető játék: ez az ismerkedés, feszültségoldás időszaka. Mikor még az aktívak nem indultak be, mikor a nyuszikat meg kell szelídítenem.
Ilyen pl a már lejegyzett "óriás társas".

A 2. játék már mindig a mozgásról szól, amire kiválóan alkalmas a labdafogó. Mindenki a leizzadásig játssza, és az utolsó félelmek is elpárolognak.
Utána kicsi szusszanás, míg újra isznak, első pisik is "megjönnek",
majd a továbbiakban is mozgásos játékokat játsszunk.
Ha nagyon kivannak, csak akkor váltok egy-egy pihenős játékra, mint pl az igaz-hamis.

KELLÉK-pattogós labdák. A Tescoban mindig lehet venni, viszonylag olcsón.
Ping-pong labda is jó lehet,mert az a lényeg, hogy pattogjon, mikor eldobom.
Ebben a klasszikus gumilabdácskában az a jó, hogy változatos a külseje, és nagyon szeretik nézegetni őket (és néha elkönyörgik tőlem a kedvenceket). Van halálfejes, van aminek a belsejében egy hercegnő van, van smileys...

- kell 3 nagyobb tál. Egyik az enyém, ebből szórom ki a labdákat, a másik kettő, amibe a csapatok gyűjtik össze. Különböző színű legyen a gyerekeké, hogy könnyedén átlássák, hova kell rakniuk.

- és hát a helyszín, ami a legfontosabb.
Kint ugye nem lehet, bent pedig egy klasszikusan berendezett nappaliban szintén nem jó.
Viszonylag üres szobára, pincére, padlásra, garázsra, előszobára van szükséged.
Ahol nem félő, hogy a pattogó, ugráló labdák kárt tesznek a dolgokban,berendezésekben, vitrinekben, üvegpoharakban, ablakokban;
ahol nem gurulnak be asztalok, szekrények, fotelek alá.

A JÁTÉK MENETE
rettentő egyszerű:
én eldobom, ők pedig összeszedik.
Ne mosolyogj ki, kérlek,
kedvenc játéka a gyerkőcöknek!!!

BEVEZETÉSKÉNT
először is kiteszem a tálakat, egymástól távolabb.
Pontosan megbeszéljük,ki hova gyűjti a labdákat. Akár még egyszer, még kétszer átismételjük, hogy ki melyik csapatba tartozik,és ki, hova teszi, amit talál.
Ebben a játékban fontos a létszám, hogy igazságosak tudjunk maradni. Ezért vagy kiállítok minden menetre a nagyobb létszámú csapatból valakit, vagy -s ez a jobb- beállítok egy anyukát (nem semmi ám magas sarkúban csúszni-mászni a labdák után :)

A labdákat felfele szoktam hajítani.
Mindig figyelmeztetem őket, hogy vigyázzanak a buksikra, szemekre, szemüvegekre;
tény,hogy kicsit veszélyes játék.
Nagy ritkán előfordult, hogy rossz helyre pattant.
De ennyi könny, kiszámíthatatlanság, szerintem, mindenben benne van: egy futásban, egy birkózásban, az életben.

Az 50 körüli labdaszám azért a legideálisabb,mert ha ennél több, nagyon hosszadalmassá válik a számlálás. Ha meg kevesebb, semmi perc alatt összekapkodják.

Egy-egy kör meddig tarthat? 15-20 másodperc.
Utána ránézek a tálakra, és ha nagy a különbség, nem is számolok, csak kihirdetem, ki lett a nyertes. Ha nem tudom eldönteni, gyorsan megszámolom.
Általában gombbal értékelem ezt a játékot is: a nyertes csapat 2-3 gombot kap.

Az ovisoknak ez sok, de erről már írtam:
csapatok, gombbal értékelés, ami majd a végén átalakul cukorkává....
A kicsikkel csak simán játszunk: mindig mondom, hogy ki lett a nyertes, nincs gombozás, cukorkázás. A legkönnyebben azt tudják követni, ha fiú,-s lánycsapatot alakítok ki, és így mérjük össze az ügyességet. Persze, ez csak akkor oldható meg, ha egyforma számban érkeznek.

Olyan is volt 6 évesekkel, hogy rögtön vehetett a nyertes csapat minden tagja egy-egy édességet.
(Kicsit csaltam, sokszor mondtam,hogy "döntetlen"....)

Sok vidám percet kívánok hozzá!

Legközelebb: egy jó ötlet, mi megvalósítva nem is annyira jó....

Terület-foglaló

Kevés olyan játék lesz irományaimban, ami kizárólag családi játék.

A területfoglaló az egyik (vagy az egyetlen?)

A családunkban nagyon sokszor játszottuk, fiaim nagyon szerették.

Egy táborban tanultam,láttam. Az apuka, akitől ellestem, csodálkozott, hogy én nem ismerem. Azóta is bennem van a kérdés, hogy "lehet, hogy ezt tényleg mindenki ismeri, csak én nem?"
Bocsánat, ha így lenne.

Előkészületek
Rajzolni kell egy harci területet.
A papír mérete, illetve a foltok nagysága attól függ, hogy kikkel fogsz játszani: kisebbekkel vagy nagyokkal. Teljesen a koruktól és az ehhez tartozó türelmüktől, kitartásuktól függ, hogy milyen hosszú pályát csinálok.
Általában az A4-es papírnagyság megfelelő, de olyan is volt, hogy két óriás lapot összeragasztottunk, és erre készítettük el a térképet.
A lap közepén kell kezdeni. Oda rajzolok egy szabálytalan kört. Majd ehhez kapcsolódóan 3-4 szabálytalan formát.
És így tovább, míg be nem borítjuk teljesen a lapot.
Egy fontos van, nem tudom, hogy is magyarázzam el világosan. A foltok kapcsolódásánál egyértelműen rajzolok: nem egy pontba futnak be a vonalak. Inkább az oldalakból indulok ki mindig, mert különben vitás helyzetekbe fogok keveredni, kié is egy-egy mező.
Először egyedül készítettem mindent, de hamar beálltak gyerkőceim segíteni a rajzolásba, számozásba, sőt önállóan is csináltak pályát.
A mai időkben az is lehet, hogy rajzolsz egyet, beszkenneled és csak kinyomtatod újra meg újra.
Ez lesz a harci terület, a térkép, amit meg kell hódítani.
Következő lépés, hogy beszámozzuk: a középső, ahonnan elindultunk, lesz az egyes. És ehhez kapcsolódóan folytatom a számozást: 2, 3, 4, 5, 6.
Majd elölről: egy, kettő stb. Nem kell törődni azzal, sőt nem is szabad, hogy ha egymás mellé kerülnek számok!
Tehát soha nem figyelem tudatosan, hogy melyik mellé melyik számot írom, csak a számozás sorrendjét tartom be.

Kellékek
1. a térkép
2. 1 dobókocka
3. színes ceruzák (annyi, ahányan játszunk. Filctollak nem alkalmasak.
Fontos, hogy minél gyorsabban kiszínezzük az elfoglalt területeket, mert ha lassan megy a gyerekeknek a foltok besatírozása, nagyon unalmassá válhat az egész játék.
Tehát: könnyen színezhető papíron, vastag ceruzákkal dolgozzunk!
És ami még fontos, hogy tisztán elkülöníthető színeket válasszál! Így még látványosabb lesz a játék.)

A játék menete, célja, szabályok
1. Körbeüljük az asztal, a térképet. Mindenki választ egy színt, amivel játszani fog. Bárki kezdheti a játékot, de kitalálhattok erre egy szabályt is (pl aki a legnagyobbat dobja)
2. A dobó játékos kiszínezi az a mezőt, amit dobott.
Mindig kívülről indulunk!
A térkép szélét nézzük nézzük át, honnan érdemes kezdenünk. Olyat keresek, ahol a dobott számhoz kapcsolódik még egy, vagy akár több! És ezt mind kiszínezhetem, vagyis az enyém lett, ELFOGLALTAM!
Csak egy pontról indulhatok.
Természetesen nem biztos, hogy pont előttem fekszik a térkép rám eső része; nem számít. Elfordítjuk a térképet mindig alkalmas állásba, helyeket nem cserélünk. Ha nem tudok színezni, nem kezdhetek újabb helyről (csak egy esetben, de erről majd később)
A következő körnél azokat a mezőket fogom kiszínezni, amik az eddigiekhez kapcsolódnak. Van, hogy több, 5-6, van, hogy egy sincs. 3. A fehér területek egyre fogynak, az elfoglalt részek pedig növekednek.
Egyszer csak összeérek másokkal, sőt körbevesznek a többiek. Ebben az esetben kezdhetek egy teljesen új ponton,, úgy hívjuk, hogy szigetet hozok létre. Természetesen csak egy helyen történhet ez.
És innen folytatom a játékot, mindaddig, míg itt is elfogynak a lehetőségeim. Akkor megint nyithatok egy új szigetet.
4. A játék a terület teljes elfoglalásáig tart. Akkor vastag színes filccel körberajzolom a területeket, és szigeteket. (Nem kötelező, csak így még látványosabb lesz az egész)
Most következik a számolás.
Hogy nehogy belekavarodjak, áthúzom azt a számot, amit már olvastam.
Ezzel ki is fog derülni, hogy ki a fő "területfoglaló", ki lett a nyertes.
5. Nagyon imádta mindenki, akinek megmutattuk. Bár szinte csak fiúk voltak. Mivel 3 sráccal kezdtük az életet. és a haverjaikkal...
Remélem csajokkal is működik majd a játék.
6. Egy nehézség szokott adódni menet közben. A szerencse kiszámíthatatlansága miatt, mert ugye ez egy "véletlen"-játék, van olyan, aki elhúz. Jobbakat dob, és minél nagyobb a területe, általában, annál gyorsabban halad. Ilyenkor elcsüggednek a lemaradók, és fel akarják adni, ki akarnak szállni. Aki pedig esélyes a győzelemre, szeretné végigjátszani, és nagyon rossz lesz neki, hogy nincs tovább. Hát ezt kell kezelni. Akár előre megbeszélni.

S még egy kis osztályozás:

KOROSZTÁLY: (5)6-9(10)
NEMEK: erről már írtam; remélem, hogy lányaitok is szeretni fogják. a fiúk tuti
IDŐTARTAM: fél óra
HELYSZÍN: kint s bent, ahol van egy asztal, és tudtok színezni
A stílusokat pedig úgyis tudod: aki bír egy helyben ülni és színezni vagy aki szokott társasozni, ezt is bírni fogja
CSILLAGBAN: * *


Jó szórakozást!!

Legközelebb egy egyszerű és nagyszerű játék következik labdákkal...