Röplufi

A dolog úgy indult, hogy megint volt egy kellékem, amihez ki kellett ötölni egy játékot ...

Volt két rozoga karácsonyfatalpam. Családunk ezermestere megerősítette és szerkesztett közepébe két fémrudat. Ebbe pedig egy beilleszthető rúd került, vízszintesen. A rúdra varrtam egy befűzhető függönyt.
Így egy mobil, szobai " röplabdahálót" kaptam.
Magassága az enyémnek kb másfél méter, szélessége 2 m.

S ami  a lényeg, NEM LABDÁVAL, HANEM LUFIVAL JÁTSZUNK fölötte!!

Nagyon imádják!

OSZTÁLYOZÁS
Csillag: * * *
Nem: mindkettő
Időtartam: vég nélkül, mondjuk, fél óra
Játék stílus: aktív
Helyszín: én eddig csak bent játszottam. Gondolom, h szabadban nem előnyös lufizni, hisz hamar kidurran. Meg különben is, sok szupi játékom van kintre.
Forma: csapatjáték, bár, a háló mérete meghatározza a játszók számát. Én paravánom ideális játékosa: egy-egy oldalon 3-4 gyermek.
Korosztály: 
ovisok bár nagyon szeretnek lufizni, 5 év alatt még szorongatják saját kis lufijukat, nehéz őket rávenni, hogy átüssék a túloldalra. Tehát alsó korhatár (6)7 év, felső pedig 9(10);
ugyanis a nagyobbaknak már igazi labda kell, túl lassú egy lufi

Kíváló ez a játék arra is, hogy megosszam a társaságot:
arcot festhetek, míg néhányan lufiznak; vagy tudok játszani  a többiekkel pl a kalapos társassal ...
És az is jó benne, hogy nem igényel különösebb felnőtt figyelmet, irányítást, megy magától.

Először még próbáltam értékelni a játékot,
az volt a feladat,  hogy ne essen le a lufi egyik oldalon se. Ha mégis megtörtént, megállítottam a játékot, és jutalmaztam a szokásos gombbal a nyertes oldalt. De aztán hamar abbahagytam. 
Egyszerűen ezt nem kell értékelni, jutalmazni, úgy jó, ahogy van!
 Játszunk, ütünk, izzadunk, ennyi, tök jó, 
(én is nagyon élvezem).

Egyéb komment:
- ha azt gondolod, hogy nem kell paraván, elég egy madzag, kötél kifeszítve,
az a véleményem, hogy jó ez a zárt függöny, amit kreáltam. Jó, hogy nem látják egymást a gyerekek, csak jön a lufi a magasból
- ha semmiképp nem tudod megoldani, persze foghatja a lepedőt két felnőtt is. Csak készülj fel: fél óra "karzsibbadás"
-nem csak egy lufit dobok be, legalább kettőt. De gyakran 3-4-gyel is játsszunk.
Annál pörgősebb, mókásabb a bulli

Legközelebb egy olyan játék jön, amit siket és nagyothallók között tanultam ...
 

CSAPATVÁLASZTÓ ÉS ÜLTETŐ JÁTÉKOK

   A főoldalon, a "szülinapirendi pontok"-on belül már írtam rövidebben e témáról. Most szeretném kibővíteni.

CSAPATVÁLASZTÁS


Csapatokat csak iskolások gyerekekkel alkotok.
Ovisokkal "csak" játszunk. Tét, jutalmazás, cukorkaosztás a játékok közben szokott megesni.
Iskolásoknál, mikor már tudunk csapatokat alkotni, a buli végén történik mindez.

• csapatokat lehet úgy választani, hogy a szülinapost megkérem, egy valakit nevezzen meg a társaságból. Nem mondom meg, hogy miért. Rendszerint a legjobb barátját, barátnőjét mondja. Ilyenkor közlöm a "rossz hírt", hogy ő lesz a fő ellensége, ellenfele, a másik csapat kapitánya. Ezek után a két vezér egyesével és felváltva megnevezi a saját leendő csapattársait. 

  Ügyelek, hogy ha vannak kisebbek, nagyobbak, akkor egyforma arányban kerüljenek a csapatokba. 

  Ügyelek, hogy a fiúk is elosztva kerüljenek be. Bár volt rá példa, mikor egy fiú és egy lánycsapatot csináltam. Ezek nehezebb bulik: több az élcelődés, fokozódik a versenyszellem, nehezebben viselik a vereséget, nehezebb kordában tartani egy kupac fiút, mint egy félkupacot.

  Ha páratlanul vannak, az utolsónak megadom a jogot, hogy dönthessen, hova szeretne kerülni. A játékok  jó részében nem számít a nem egyforma csapatlétszám. Ha fontos, beállok én, vagy megkérem a jelenlévő szülőt.

  A későn érkezők felváltva szoktak bekerülni a csapatokba.

• csapatválasztás véletlenszerűen: 

Van egy vödröm, aminek a tetejére ráhúztam egy pamuttyúkot. A vödörben két labda van, egy piros és egy kék. A gyermekek benyúlnak a tyúkanyó szárnya alá, és kihúznak egy labdát. Ez dönti el, hogy a piros vagy a kék csapatba kerülnek. A vége fele valószínűleg már nem marad hely az egyik  asztalnál, ezért az utolsók nem húznak labdát, csak leülnek a fennmaradó helyekre.

• Olyan is volt már, hogy a kezdőjátékom, az óriástársas során mindenki leült egy kiválasztott helyre. S mivel két asztalom van, az így kialakult, spontán rendeződést használtam fel: ez lett a két csapat.

ÜLTETÉS
Soha nem kezdjük úgy a bulit, hogy aki belép, azt leültetem. Hadd nézelődjön, ismerkedjen, oldódjon, rohangáljon egy kicsit szabadon. Ilyenkor még nem eszünk, iszunk, elkerüljük a terített asztalt.
Ha már mindenki megérkezett, akkor kezdem a bulit. 10 percnél többet nem várok a későkre.

• a már említett "óriás társassal" kezdjük, és a célba jutás sorrendjében leülnek egy-egy helyre
• ha nincs kezdőjáték, mármint a társas, akkor bevetem a könyvet, amiről már írtam (lásd "könyv" címke). Egy kérdés, egy jó válasz, és mehet enni-inni.
• olyan is van, hogy leülhetnek egyszerre, viszont a fogyasztásért kell játszani: aki szeretne enni, válaszolnia kell egy kérdésre. Ha sokan vannak, akkor egy menet van, egyszerre az evésért, ivásért. Ha kevesen, akkor külön játszunk mindkettőért.
• egy újonnan bevezetett és felettébb mókás ültetési mód a memorizás. A "memory 2"cimke alatt találod. Annyi a különbség, hogy csak egy kérdést teszek fel egy gyermeknek. Kiválasztok valakit, aki megnevezi egy társát. Őt kell  megfigyelnie 10 másodpercen keresztül. Majd felteszek egy kérdést. Ha tudja rá a választ, akkor leülhet az asztalhoz. Természetesen, akinek nem sikerül, az majd újra sorrakerül. Az utolsó engem szokott lefigyelni.

   Erről talán még nem írtam:

mikor szereplőket kell választani, át szoktam adni a jogot erre a gyerekeknek.

Nagyon szeretik, ha ők mondhatják meg a következő játékosokat.

Legközelebb újra egy izzadós játék jön ....