Ha most azt a játékot játszanánk, hogy valamit meg kell keresned és én közben mondom, hogy "hideg-meleg-langyos", biztos ismered,
akkor most kiáltanák fel, hogy "langyos!", "melegedik!"
Ez az utolsó oldal-bejegyzésem, aztán végre írhatom a játékokat.
Napirendi pontok. És egyebek.
- Mástól vettem az ötletet, de azóta is gyakorlom, és nagyon jónak tartom:
Na, ezt megelőzendő, elé sietek az eseménynek. A szülinapos figyelmét is előre felhívom erre, illetve megkérem, hogy így tegyen.
A nagyobbak zökkenőmentesen megértik. A kisebbek is hajlandóak eme formaságra, bár aztán a parti fennmaradó idejében többször bepróbálkoznak, hogy már mikor lesz az ünneplés (értsd: mikor kapja már meg az ajándékokat?!)
Hogy mért tartom mégis jónak?
A legfontosabb ok, hogy szeretném megadni módját a köszöntésnek.
Második ok, hogy eléggé lekötné az ünnepelt figyelmét a sok új ajándék, amik mellett én, mint játékszervező egy ideig labdába se rúghatnék.
A harmadik érvem, hogy ha az általam irányított időben történik a köszöntés, az utána következő időt jól fel tudom használni. Akkor szoktam pl. tányérokat cserélni, mert ezután vágjuk fel a tortát.
Vagy az arcfestés egy nagyon kedvelt esemény, de amíg én festek, ők mit csinálnak?? Na, ilyenkor is kifejezetten jól jön, ha az új játékokat, ajándékokat nézegetik.
- Tehát megérkeznek.
Közben rögtön írom az érkezők neveit. Gyakran van szükség egy névlistára a bevezető játékhoz; de egyszersmind a partizacskót is most írom meg, amiben majd hazaviszik a megérdemelt jutalmat.
S közben rögtön memorizálom a neveket, és barátkozásba kezdek velük.
- Bemutatkozom; elmondom, hogy hívnak, mi lesz itt a dolgom, bemutatom a szülinapost :), próbálom visszamondani a nevüket.
Elmondom a szabályokat, hova lehet menni, merre tilos, s hol a WC.
- Játékidő.
-a klasszikus értelemben vett bulizás, tánc, gyerekdizsi
-mért nincs társasjátékozás (hogy körbeülünk egy asztalt és előveszek egy családi társast)
-mért nincs technikázás; mi ezzel az egy szóval hívunk minden kézi munkát: festés, rajzolás, vágás, ragasztás, gyurmázás, hajtogatás, varrás, kötözés, fűzés és amit még kihagytam.
A másik fontos jellemzője annak, ahogy a zsúrjaim zajlanak, hogy vetélkedő keretében játszunk.
A társaságot 2, ha 15 főnél többen vannak, 3 csapatra bontom. Hogy ne kelljen írogatni az eredményeket, pontokat egy-egy versenyszám után, gombokat gyűjtünk. Általában 1, néha 2 gombot kap menetenként; azért nem ajánlom a magasabb jutalmazást, mert akkor egy játékon belül valamelyik csapat behozhatatlan előnyre tehet szert.
A legvégén számoljuk össze a szerzett gombokat, és ilyenkor derül ki, hogy ki lett a nyertes. Ezek után két zsákbamacska-dobozt hozok ki, melyek közül a nyertes csapat választja ki, melyiket szeretné. A másik doboz a vesztesé. Drágáim nem tudják, hogy egyforma a beltartalom. (Bocsánat, ha nem értesz egyet e módszeremmel)
Előre megírt partizacskókba, nejlonzacskókba aztán ők válogatják bele, amit kiválasztanak a dobozból. Én olyan apró édességeket szoktam hozni, amik be vannak csomagolva egyenként is, mivel tapogatják, válogatják a gyerekek, pl ilyen a Mamba. De lehet kicsivel drágább ajándékokat is: tollakat, radírokat, matricákat, hűtőmágnest, kitűzőt.
Ha kisebbek (5 és kevesebb), akkor még túl bonyolult számukra ez a csapatosdi.
Velük csak úgy, tét nélkül játszom, illetve közvetlen jutalmazással.Ez azt jelenti, hogy rögtön megkapják a partizacskójukat, és a játékok közben már el lehet nyerni a jutalmakat.
(Volt a kezemben olyan könyv, mely elítélt minden verseny-szellemben játszott játékot. És még egy fogócskát is átalakított úgy, hogy senki ne érezze magát vesztes pozícióban a játék során.
Nem értek ezzel egyet.
Szerintem, ha tétje van a játéknak, sokkal intenzívebbé, izgalmasabbá, pozitívan feszültebbé tud válni a buli.
Nagyobb katarzis, nagyobb feloldódás.)
És még egy formája van a jutalmazásnak.
Ezt a módszert akkor választom, ha túl kevesen vannak: öten, hatan, heten. Gombgyűjtés most is van, de egyenként. A végén pedig kinyit a "cukorkabolt"! Egyik kupacban 1-gombos édességek vehetők, aztán a kicsit komolyabbak 2 gombért vásárolhatók meg, és szokott lenni a 3 gombos édesség. Itt költhetik el a játék során szerzett gombokat
Kicsit bonyolult kiszámolgatni, hogy melyik kupacba mennyi, hány darab cukor kerüljön, hogy a végén gomb se maradjon, meg jutalom se.
- Mielőtt még csapatokra bomlanánk, egy bemelegítő játékkal kezdem, melynek tétje, jutalma, hogy helyet lehet foglalni a "terülj, terülj asztalkám" mellett, vagyis a megterített ünnepi asztalnál.
Hogy ki melyik csapatba kerül, úgy szoktuk eldönteni, hogy megkérem az ünnepeltet, válasszon egy valakit. Ő szegény a legjobb barátját, barátnőjét szokta. Akkor mondom meg, hogy a választott személy a másik csapat főnöke, kapitánya lesz, az ellenfél.
Aztán egyenként, most már tudva mindent, válogatják ki a saját kis csapatuk tagjait.
Figyelni kell a korosztályokra. Törekszem arra, hogy ha mondjuk két nagyobb van, akkor ne együtt legyenek, de a kisebbek szintén külön kerüljenek. Hogy kiegyenlítődjenek az erőviszonyok.
- Bevezető játék - asztalhoz ülés - csapatokra bomlás - versenyszámok.
Az idő, melyet játékkal töltök ki, általában másfél óra. Ebbe 4-5 játék fér bele. Többre nem kell neked se rákészülnöd, ha majd az általam leírtakból válogatsz.
(Azért vésztartaléknak lehet még 1-2).
- Az utolsó félórában kerül sor a tortázásra.
Még nem eszünk.
- Ezek után jön az ajándék átadása.
Aztán egy sorba állítom őket messze a szülinapostól.
Majd megkérem őt, hogy egyenként szólítsa a gyerekeket, abban a sorrendben, ahogy szeretné átvenni tőlük az ajándékokat.
Közben a többieket arra kérem, hogy gondoljanak ki valamilyen plusz jókívánságot, amit szeretnének az ünnepeltnek elmondani.
Lehet vicces és lehet komoly is.
Ha úgy látom, hogy elég tanácstalan a társaság, rögtön mondok pár példát.
Nem hinnétek el, hogy még a legkisebbek is mennyire frappáns, ötletes kívánságokat tudnak kitaláli.
Nagy élmény hallgatni őket.
De ami miatt igazán így csináljuk, hogy hosszabb, hangsúlyosabb lesz a köszöntés. És sokáig a középpontban lehet a főszemély. Nagyon szeretik azt is, hogy ő választhatják ki az ajándékozók sorrendjét.
Az ajándékokat egyszerre, az összes átadása után bontja ki.
Ilyenkor van időm az asztalt rendbe hozni, s felkészülni a tortavágásra.
- Tortaevés, pezsgőbontás.
A dolog lényege annyi, hogy kimegyünk a kertbe, én kilövöm a dugót (megpróbálom jó magasra és távolra), aki pedig elkapja, az lesz a nevezett személy.
Aztán kicsit lespriccelem a pezsivel ...
A tortából mindig nagyon vékonyka szeleteket vágok, hogy ne a kukában landoljon a végén az egész.
Közben már érkeznek a szülők.
Őket is meg lehet kínálni a maradékokkal.
- S most jön a buli "legszebb" része:
