-jó, ha szól a zene, mikor belépnek, megérkeznek a gyerekek. Ahogy a szemnek, látványnak a színes dekoráció, úgy fülünknek a vidám dallamok a felemelőek.
-készítettem egy vegyes CD-t, ilyen házi válogatás. Több előadótól csak a pörgősebb számok vannak rajta egymás után. Jónak tartom, hogy van egy ilyen összeállításom,a melyen nincsenek melankólikus dalok.
Leírom a saját listámat. Elnézést, hogy csak a dalcímeket közlöm, szerzőt nem.
Csiribiri; Banya; Szitakötő tánca; Hohohohorgász; Cocojumbo; Ákombákom; Hegyi tolvaj; Hócsata; Jeromos; Károgás; Lalálelé; Marci öltözik; Táltos mese; Riszálom; Helikoffer; Kuckó mackó; Orrom krumpli; Hol a nadrágom
-többször játék közben, le kell halkítanom a zenét, mert szükség van arra, hogy hallják, mit beszélek, illetve valamikor teljesen le kell kapcsolnom;
és van olyan is, főleg a buli végén, már minden után, hogy teljes hangerőre állítom, olyan igazi "ereszd el a hajam" hangulat lesz tőle. Addigra már tényleg mindeki felodódott, megbátorodott, megbarátkozott velem, a környezettel.
-a tortázás alatt természetesen a nagy klasszikus, Halász Judit tolmácsolásában szól a "Boldog születésnapot" dal.
Mivel már néhányszor megjártam, hogy a CD döcögött e fontos pillanatban, ezért csináltam egy olyan kazettát (múlt századi adathordozó eszköz), melyen csak e dal szól végig; tuti, hogy nem hagy cserben.
Olyan hangerőre állítom, hogy lehessen hallani, hogy mi is vele énekelünk, így köszöntjük együtt a születésnapost. A 3. versszak elején kell meggyújtanom a tűzijátékot, a tűzijátékok közül a legkisebb kiszerelésűt (kb 15 cm), és így pont a dal befejezésekor fog elaludni. Tök jó az egész összhatása.
-felsős korban, 10-11 év körül kezdődik már a speciálisabb zenehallgatási igény. Cikik ezek a gyerekdalok, illetve hozzák már magukkal, amit szeretnének hallgatni.
