Kincskereső

Egy privát kérésre megosztom veletek a következő levelet:
"

LogiKoffer – bérelhető logikai kincskereső játék szülinapra

Ha igazán egyedi programot szeretnél gyermeked szülinapi zsúrjára, akkor próbáljátok ki a LogiKoffer-t! Ez egy izgalmas logikai kincskereső kalandjáték, amely otthoni gyerekzsúrra bérelhető.  

A játék a LogiKoffer kinyitásának feladatával indul, majd logikai, ügyességi és keresgélős feladatok sorát kell a gyerekeknek megoldaniuk ahhoz, hogy az elrejtett kincsesláda nyomára bukkanjanak, trükkös tárgyak, titkos kódok segítségével. Érdekel a játék? www.logikoffer.hu

EZt a játékot hosszan kell leírnom.

EZ az a játék, amit nem szabad kihagyni egy szülőnek se, aki szokott otthon partizni gyermekével. Egyszer meg kell örvendeztetned vele csemetédet.

Ez az a játék, amire a legtöbbet kell készülnöd, a legnagyobb munkával fog járni.

EZ az a játék, ami a legnagyobb örömöt fogja szerezni minden résztvevőnek.

OSZTÁLYOZÁS
Csillagban: * * * PLUSZ!
Nemek: mindegy
Helyszín: kint
Korosztály: 6-12
Létszám: 7-15
Stílus: aktív, rendesen
Forma: csapatjáték

A kincskereső játék abból áll, hogy több állomáson keresztül vándorolunk, míg eljutunk a célba, a "kincshez".

Minden állomáson különböző feladatok várnak, amik helyes megoldásával tudjuk csak meg a következő helyszínt.

Kicsit hasonlít ahhoz, amit megboldogult úttörő korunkban játszottunk. 
Emlékeztek, emlékezik még valaki? Állomások voltak, melyeket fel kellett keresnünk, ott megoldottunk bizonyos dolgokat, pontokat kaptunk, énekeltünk útközben....

Természetesen az általam játszott változatnak lehet rövidebb változata is:

házon belül, saját kerten belül zajló. Így időben rövidebb és a megtett útban is rövidebb lesz.

Belátásodra bízom, bár a kisebb pályának nagyon hamar vége. Megéri a nagyobb variációt összehozni, mert annyira boldogan játsszák a gyerekek.

Első fontos lépés, hogy

KITALÁLOK EGY KERETTÖRTÉNETET.

Kicsiknél jobban elengedhetem a fantáziámat.

Úgy indul a mese, hogy mikor megjönnek a gyerekek, az ajándékot lerakatom egy olyan helyre, ahova nem látunk rá.

Minden bulimban egyébként az ajándékozás később van, tehát erre már eleve felkészítettem őket. 
Most csak annyi dolgom van, hogy az előtérben, a folyosón, valahol -általunk nem látható helyen- 
gyűljenek az ajándékok.

Ezek után belefogunk egy "áljátszásba". Még arra is volt példa, hogy hoztuk a tortát, és elénekeltünk a szülinapos dalt. Húzzuk az időt.

Aztán ...!

szólok, hogy hozhatják az ajándékokat. De nem találnak semmit!

Közben ugyanis egy beépített szülő eldugta az összeset, úgyhogy hűlt helye van.

Én természetesen nagyon megvagyok lepődve. Végig tagadok minden célzást, hogy én is benne lennék a turpisságban.

Hogy mi is történt az ajándékokkal, úgy derül ki, hogy egy csomag ott marad.  
Ezt én készítettem előre. Természetesen nem mondok semmit, kivárom, hogy valaki rájöjjön, hogy azt az egyet ki kéne bontani.

Na, ebben lesz az első üzenet számukra.

A mese ovisoknak arról szól, hogy van egy emberke, aki ellopta az ajándékokat. 
Rendszerint nem full gonosznak állítom be, inkább egy szegény flótásnak, aki szeretett gyermekének ilyen úton szerez ajándékot.

De olyan is van, hogy végig egy ellenséges személyről beszélünk. 
Eme tolvajt kell üldöznünk. 
Ő persze próbálja majd leállítani a gyerekeket: fenyegetőzik a leveleiben többször. 
A szelídebb alak kérlel, alkudozik.

Be lehet alkotni egy képzelt segítő személyt is, aki a nyomkövető leveleket hagyja. Ezt akkor alkalmazom, ha az üldözendő egyértelműen ellenséges.

A segítőről is fotókat ragasztok a levelekbe.
Például egy tündért:

És az ellenségek:

Bozontos Brúnó, Frigyes Manó, Tolvaj Tivadar, Kapanyányi Monyó, boszorkák ... - vagy ami tetszik.

ezek a "rosszfiúk"

Az ovisok leveleiben nem csak a fő személyről vannak képek, hanem a szöveg tartalmáról is. Erdőrészletek, utak, szívek, tehát egy "beszédes " levelet alkotok, hogy bár nem tudnak olvasni, mégis szóljon hozzájuk látványban is az iromány.

Ki olvassa fel? Ha van egy nagyobb gyermek a csapatban, rábízom. Ha senki nincs, muszáj lesz nekem felolvasnom, persze lassan, döcögve, csodálkozva, szörnyülködve teszem.

Sajn irományaimat nem találtam meg, de mindig jött valami ihlet.

Ez a randa a csemete például lehet a kislány, akinek szegény édesapja így szerez  ajándékokat. Elveszi másokét.

Persze a jó szándék megvan az öregben, és felajánlja a gyerekeknek, hogy mindent visszaad, ha UTOLÉRIK. 
Ha elég ügyesek, okosak, furfangosak és gyorsak lesznek. 
Nyomokat hagy majd maga után, ezeket kell követniük.

Lesz még több levél a főszereplőtől az út során. Vannak fenyegető hangvételűek, csúfolódók, gúnyolódók.

A legjobb az egészben az "átverés". 
A kicsik, még az elsősök is annyira bekajálják a sztorit, hogy utána is, hetekig lázban szoktak égni. 
Volt, hogy rá egy évre még harcoltak képzeletben ellene a fiúk.

Szóval ott tartunk, hogy elindul a történet.

Ajándékok eltűntek, uzsgyi utána.

Az első, legütősebb esemény, és ez is kiderül a levélből, hogy egy személy látta a lopikálást. Egy felnőtt,

akit "sajnos el kellet intézni, kábítani, mert látta, hogy merre menekült a tolvaj."

Ha őt sikerül megtalálni, akkor van esély a továbblépésre.

Néha azt is beleírom, hogy nem tud szólni, csak bólogatni, vagy csak igent-nemet inteni.

És itt az első feladat:

megtalálni a felnőttet, és kiszedni belőle az útirányt.

Ez még a ház körül történik, tehát keresni kell egy jó búvóhelyet, és! most jön a lényeg:

szegény apuka, nagypapa ott ül a pincében, wc-ben, kocsi csomagtartójában, összekötözve, bódultan, száján akár egy ragtapasz.

Maradandó élmény lesz :)

Itt kell megjegyeznem, hogy az össze faladat akkor jó, ha nem túl könnyű, és persze nem megoldhatlanul nehéz!

Nem segítek közben, 
hagyom gondolkodni, tévedni őket, 
várok, hogy valakinek beugorjon valami segítő ötlet. Ha nagyon! nem megy, akkor adok egy pici löketet.

Tehát az első nyom egy felnőtthöz vezetett. Aki vagy szól, vagy mutat valamit, vagy a nyakában van a következő levél, vagy a kezében egy fotó, egy feladvány, egy pici jel, hogy merre tovább.

Mindjárt részletezem, hogy milyen feladatok lehetnek.

A sulisoknak nincs ekkora mese-keret-sztori, hisz őket nehezebb átvágni. Ők végig dilemmáznak, hogy most ez igaz, vagy csak én találtam ki. Ott sima besurranó tolvajra kenem az egészet. 
Ha még nagyobbak vannak, akkor még ez sincs, simán megmondom, hogy meg kell keresniük az ajándékokat a nyomok alapján. Különben az enyém lesz, én viszem majd haza.

Eddig az összes nyomkereső bulimban  kimozdulunk a házból, külső helyszínen folyt.

2-3-4 km-t gyalogoltunk közben.

Gyalogoltunk...? Futunk, loholunk, mert minden kérés, tanács, tiltás ellenére olyan lázba jönnek a gyerekek,hogy képtelenek végigsétálni a távot. Amint kiderül, merre tovább, uzsgyi, felkötheted te is nyúlcipőket.

Ezért!

-nem lehet körömcipőt húznod

-bírnod kell majd neked is a tempójukat, kondiban kell legyél

-nem lehet egy kisebb gyermekkel együtt nekifogni

-már gond volt abból is, hogy volt egy asztmás a társaságban, aki nem bírta a tempót; 
egyszer egy lúdtalpast kellett a nyakunkba venni, mert kidőlt félúton, 
a túlsúlyos gyermekek is bajba lesznek.

Ne gondold, hogy majd álljt tudsz parancsolni a gyerekeknek! 
Max annyit tudok én is elérni, hogy kicsit lassítom a tempót azzal, hogy kinevezem a szülinapost főnöknek, akit nem szabad leelőzni. Ezt hellyel-közzel betartják a gyerekek.

Ugyanezért nagyon fontos, hogy

-nem lehet forgalmas helyen játszani! Csak ha nyugis környéken laktok: parkok, kihalt utcák. Nehogy baleset történjen! Higgy nekem, nem lehet kordában tartani az eseményeket, nem fognak kettes sorban szépen sétálgatni!

ELŐKÉSZÜLETEK

Első és legfontosabb, hogy milyen lesz az időjárás a buli napján. 
Hideg, esős napok kútba dönthetik az egészet. És mivel nagy munkával jár a megszervezése, tuti biztosra be kell lőni azt a napot. 
 

A pályán háromszor kell végigmenni: először, mikor betájolom az útvonalat, kinézem az állomásokat. 

Ilyenkor csinálok fotókat, rajzolok skiccet, beszervezek embereket.

Aztán jön az otthoni munka:

elkészítem a végleges útitervet, és elkészítem a leveleket: fogalmazok,rajzolok, színezek, vágok, ragasztok, nyomtatok, leveleket körmölök.

Fontos a pontos útvonalterv, különben belekeverednék.

Ehhez leírok egy mintát.

I. helyszín - apuka - feladat: csak igen-nemmel válaszol

II. helyszín - kutya - 1. levél - feladat benne: visszafele írás

III. helyszín - kisház - térkép - feladat: térképolvasás

IV.helyszín - szomszéd - 2. levél - feladat: cukorkában elrejtve

és így tovább. Beszámozom a leveleimet, hogy ne kelljen mindent kibontogatni újra, mikor kihelyezem.

Illetve, láthatod, hogy a helyszín nem esik egybe a levél számával.

Másodszor a buli előtt kell újra körbejárni  a terepet. Akkor rakom ki a leveleket, csomagokat; 
átadom, amit át kell, most kell beikszelni, felrajzolni, felkötözni, kiszórni, kiplakátolni .....

Aztán már csak egyszer kell végigjárnom, mikor a gyerekekkel vonulok. 
Úgyhogy, ez egy jó fogyókúrás buli!

S íme feladvány-variációk.

Természetesen mindenkinek a saját szintjére szabom.

1. Beépítek környéken lakó ismerősöket: barát, osztálytárs, óvónő, tanárnő, közeli-távoli, mindegy. Be lehessen hozzá csöngetni és részt vegyen a mókánkban.

2. Beszervezek útba eső üzleteket: virágbolt, portás, benzinkút, kenyérbolt, kocsma...
Elmondom az egész sztorit az illetőnek, még a leendő fotót is megmutatom a tolvajról, hogy tényleg úgy tűnjön találkozott vele.

Gyakran előfordul, hogy  csak egy találós kérdés megoldása után kaphatják  majd meg a levelet a gyerekek. 
Bár ez is elég feladvány, hogy rájöjjenek, hova kell menni. Plusz bátorságot merítve be kell lépni egy idegen helyre, plusz valahogy közölni, mért is jöttek. 

3. Mindig van egy eltorzított fotó valamelyik rokonról, akit aztán mobilon fel kell hívni.
A következő programot használom: AnmanieSMP
 Szintén akkor jó a torzított kép, ha nem felismerhető rögtön.

4. Puzzle. Csinálok egy fotót, vagy egy A4-es lapra ráírom a következő helyszínt. Szétvágom nagyobb falatokra, és ezt kell összeillesszék.

5. Sima fotó egy nem egyértelműen felismerhető utca,- házrészlettel. Valaki csak kapcsol, hol is van.

6. Térkép. Klasszikus. Bejelölöm a saját helyüket, majd X-szel azt, hogy hova kell tartsanak.
Erről maradt egy rajzom:

Kis képeket is szoktam ráragasztani a térképre

Mi már felnőttként nem is tudjuk, hogy milyen nehéz betájolnia az embernek magát. 
A kisiskolások hosszan gondolkodnak, merre is kell indulni.

7. Elejtett kis tárgyak követése: színes gumik, színes gyufaszálak. Ez úgy történik, hogy olyan két-három méterenként elszórok egyet. Bízom benne, hogy senki nem fogja felvenni, míg mi nem érünk oda. Ahol van majd a következő üzi, ott sok nyomot hagyok egy kupacon. 
(Volt, hogy a nagy szél elfújta, mire megérkeztünk)

Itt is hagyom őket tévedni, nem szólok rögtön, hogy "hova mentek? Arra már nincs is semmi!"

8. Van, hogy egy megjelölt fát kell megkeressenek egy fás részen.

9. Van, hogy letekerek egy spárgát, amit kell kövessenek "erdőn-bokron át", míg meg nem érkeznek a végéig. (Volt, hogy mire odaértünk, egy buzgó utcabeli feltekerte és elvitte)
Egyszer egy patakos részen a madzag vége a vízben végződött, egy flakonban. (Nem kell mondjam, ugye, hogy többen is a vízbe pottyantak nagy buzgalmukban.)

10. Szivacsbetűket rejtek el egy homokozóban, vagy kisebb területen. Ezeket kell megkeresni, majd értelmes szóvá alakítani. Nem egyszerű!
Rövid szót ajánlok.

11. Volt, hogy bevontam a család kutyáját, nyakában az üzi egy palackban. Persze itt se mondom meg konkrétan, hogy "menj az ebhez!" 
De lehet a kisbaba cumisüvege, babakocsija, a nagymama kosara.

11. Keresztrejtvény. Fontos a saját kis szintje. Lehet matek, nyelvtan, környezet kérdéseket is beépíteni.
Egy példám:

Látszik, hogy az egy függőleges sort kell megfejteniük, hogy tovább tudjanak menni.

12. Szerencsekeksz, vagy cukorkás papírba csomagolt üzenet. Ezt rendszerint valamelyik meglátogatott háznál szoktam bevetni. Ott nem feltűnő, hogy megkínálja őket a házigazda valamivel, és egyszer csak az egyik gyermek "ráharap" a következő levélre.

13. Mindig van egy olyan levél, amelyben ennyi szerepel: "nálad".
Ez úgy történik, hogy beavatok egy szülőt, akinek a csemetéje szintén jön a buliba. Mikor már átlátom a tervrajzomat, megadom a következő helyszínt ennek az anyukának. Ő fölírja egy cetlire, és elrejti a gyermekénél. Lehetőleg ne találja meg rögtön, ne a legkézenfekvőbb zsebébe tegye.
(Volt, hogy szegény  kisgyerek kétségbeesett, mikor kiderült,hogy nála van, mert úgy tűnt, hogy cinkosa a tolvajnak)

14. Folyamatos írás.
Ezkönnyebbfeladványezértcélszerűhosszabbszöveggelkábítaniőkethogynetudj
kazértnagyongyorsanelovasni.

15. Titkosírás.
Sulisoknál szoktam bevetni. Nehéz.
Próbálkozz!
s z t c l é r u á á p k p t i r ö á d á l á m s f s o z i z v d j z l a
(Megoldás lap alján)

16. Lenin bátyánk nyomán: kapnak egy üres lapot, melyre láthatatlan írással írtam, Tényleg tejjel, alig észrevehetően, vagy olyan tollal, mely csak uv fényben látszik, vagy nagyon apró betűkkel írok a lap sarkába.

17. Egyéb szócsavarós írásmód: csupa e betűs levél, vagy a "hovovava mévész" beszéd

18. Innöj katkosz ár nasrogy erre ráb. Si sárí elefassziv tehel.

A legutolsó állomás mindig a kezdő háznál van. Tehát ideális esetben egy kört írunk le, és újra visszajutunk oda, ahonnan elindultunk. 
Addigra az ajándékok már többszörös csomagolásban várják őket (nagy dobozban kisebb doboz, spárga, ragasztó... Meg kell dolgozniuk a kibontásért.)

És egy búcsúlevél is várja őket:

a tolvaj, a manó feladta az üldöztetést, visszaadja a szerzeményt,

dühös, vagy elismerő ....ez már rajtad múlik.

És itt a vége, fuss  ...
most már senki nem fog vele elfutni, mert tutira nem engedik ki kezükből a gyerekek az ajándékukat, még egyszer.
De még jövőre sem.
:)



Megoldás a titkosíráshoz: minden 4. betűt kell összeolvasni.
Megoldás a 18-hoz: visszafele-írás.

Legközelebb jön a kacsintós gyilkos ....

Csapd le a szomszédod!

Hát, a címét én adtam,
bár biztos létezik "igazi" neve, mert már találkoztam ezzel a játékkal egy táborban.
(Aki tudja, megírhatja.)

OSZTÁLYOZÁS
Csillagban: * *
Hely: mindegy
Korosztály: 10-bármennyi
Nemek: fiúkkal csak azért lehet nehezebb, mert végig ülni kell, és viszonylag sokat kell várni, tétlenül
Létszám: 10-15
Stílus: nyugis
Időtartam: 15-20 perc egy játszma

ELŐKÉSZÜLETEK
Körbe rakok székeket. Eggyel több székre lesz szükség,mint ahányan játszunk.
A székeknek szorosan egymás mellett kell lenniük, s menet közben, ahogy fogynak a székek, úgy szorítjuk kisebbre a székek alkotta kört.

A gyerekeket leültetem tetszőlegesen egy székre, majd számolunk:
minden gyermek mond egy számot, eggyel kezdődően, sorban haladva.
Szoktam még egy ismétlő kört tartani, és ilyenkor már felhívom a figyelmüket, hogy a többiek számát kell megjegyezniük.

A JÁTÉK MENETE
SZABÁLYOK
- a cél: egymás kiejtése
-mindig az üres szék mellett ülő játékos kezd: mond egy számot (természetesen a létező, játékosok számával   megegyező szám hangozhat el)
Mindig az üres szék bal oldali szomszédja mondja a  számot! (Nem szemből nézve.)
Aki a számát hallja, gyorsan feláll, és át kell ülnie az üres helyre.
Közben viszont eme játékos BAL! szomszédja, ha idóben kapcsol, ráüt a combjára. Ha sikerül, ezzel kiejti a játékost.

Lehet, hogy kicsit bonyolultnak tűnik. Elnézést a fogalmazásért.

Tehát: Ha hallom a számomat, gyorsan felállok, és átülök az üres székre.
Ha pedig tőlem jobbra van az üres hely, én mondok egy számot.

KIEGÉSZÍTÉSEK
-folyamatos vitahelyzetet teremt, hogy mikortól fogadom el a combracsapást?
Én úgy szoktam, hogy ha már teljesen feláll a játékos, akkor nem ér az ütés. Ha mozgásban van, felállás közben, akkor ér.
-szokták a gyerekek saját magukat mondani. Ezt azért nem fogadom el, mert lépéselőnyben van. Ugyanis, már akkor kezd felállni, mikor kiejti saját számát. Esélye sincs lecsapni a mellette levőnek.
- szoktam jutalmazni a nyertest, az utolsó 3 játékost, bár nem fontos, ez nem az a tipusú játék, ahol feltétlenül kellene.
-a kiesett játékosok várakoznak a játszma végére. Ez azért nem egyszerű minden gyermek számára,
úgyhogy gondold meg, hogy belefogsz-e?



A nyári táboromban nem számokkal játszottuk, hanem ismerkedésnek szánták, és mindenki a saját nevével szerepelt. Hogy tanuljuk egymás nevét.
Ezt csak az ötlet miatt írtam le, ha nem "házi" bulit tartasz.


Következőleg egy  nagy lélegzetvételű írás jön, KINCSKERESÉS ....

Vizes fej - vizi rulett

Ez most egy olyan játék, amelyik kizárólag  eszközfüggő.

Egyik bulimra hozták el, 
addig nem ismertem.
Nagyon jónak tartom. Vicces játék, és szeretik a gyerekek.

Az alapötlet:
van egy kalap, melyet minden menet előtt feltöltünk vízzel.Én a szokásos medencémben teszem,
aztán még a víz alatt beleszúrom a pálcikákat. 
Van egy olyan rudacska, amelyiket ha nem tennéd a helyére, kicsurogna a víz a kalapból. Persze nem látszik kívülről, hogy melyik ez.

Aztán feltesszük valakinek fejére a kalapot, majd a rudakból kihúznak egyet-egyet a körbenálló játékosok.
Amikor a "hibás" rúdhoz érnek a gyerekek, az eltávolítás után, az összes víz a kalapos emberke fejére, nyakába folyik.

Elég sikongatós érzés, ha még előtte nem pancsoltunk.

A következő játékosnak azt szoktam választani, ahol megtörtént a "baleset".
Persze, mehettek sorban is.

OSZTÁLYOZÁS
Csillagban: * *
Nemek: mindegy
Időtartam: 15 perc
Létszám: 5- az a jó, ha annyian játsszátok, ahány rudacska van
Kor: 6-12
Stílus: nem egy rohangálós játék

Legközelebb nagyokat várunk a partiba ...

Vizibomba

Mindig ódzkodtam ettől a közismert játéktól, bár soha nem próbáltam ki.

Azt gondoltam, hogy órákig kell töltögetni a lufikat vízzel a buli előtt, 
aztán eljátsszák a gyerekek 1 perc alatt,
mivel 10 gyerek 100 bombát fél perc alatt a másikhoz vág.
Ja! és után csipegethetem a fűből a lufimaradékokat hosszan.

Értelmetlennek tartottam.

Aztán a nyáron jött egy szülő, aki hozott vizibomba lufikat, és szerette volna, ha felhasználjuk.
 Meg is töltötte őket, úgyhogy muszáj volt valamit kitalálnom.

De jó lett!

Kellék:
1-2 zacskó vizibomba-lufi
Talán nem tudod: ez az a fajta, ami olcsó, sok van benne, és nem lehet nagyra fújni!

(Képet még kell szereznem a játékról.)

JÁTÉKLEÍRÁS
-feláll a két csapat egymás mellé.
-szemben velük, kb 5 méterre egy-egy társuk. Ő lesz az elkapó ember. A távolságot úgy kell belőjed, hogy se túl nehéz, se túl könnyű ne legyen. Korosztálytól függ. Az a jó, ha 60-70 százalékban el tudja majd kapni a játékos a repülő "bombákat".
Persze, ha elkapja, az még nem garancia arra, nem megy szét a lufi.. Ez a jó a játékban!
Néha elkapja, és robban, néha leesik a fűbe, és úgy sem. 
(Én el szoktam fogadni az ilyen jellegű lufikat is eredménynek.)

Mindegyik csapat a saját játékosának dob.
Cél az, hogy minél több lufit kapjon el kidurranás nélkül az elkapó játékos.
Minden csapattagnak van két vizibombája, amivel próbálkozik,
Aztán megszámoljuk az épen maradt lufikat, értékeljük a gombokkal.
Visszarakjuk a nem sérült lufikat a közösbe, s
játékost cserélünk: más lesz az elkapó.

Bár az a cél, hogy ne durranjon, szakadjon a lufi, 
így is kellő számú bomba fog robbanni, úgyhogy a vizesedés garantált.
Mégis mederben van tartva a játék,
plusz nem tűnik el pillanatok alatt az összes lufi.

OSZTÁLYOZÁS
Csillag: * * *
Nemek: mindegy
Típus: csapatjáték
Aktivitás: közepes
Hely: kint
Korosztály: 6-12
Időtartam: amennyi időt szánsz a lufitöltögetésre a buli előtt, vagyis amennyi lufibombád születik.
Egy zacskó kb 10 percig tart ki.

Folyt.köv.

Szivacs-csavarás

Ezt is nagyon szeretjük!

OSZTÁLYOZÁS
Csillag: * * *
Nemek: mindenkinek jó
Korosztály: 7-12
Létszám: szokásos, "szülinapnyi" gyermek legyen, mert két csapatot kell csinálnod
Helyszín: kint
Típus: csapatmóka
Időtartam: 15-20 perc
Játékstíl: aktív

KELLÉKEK
Már leírtam a "szivacsdobáló" játékomat.
Ugyanazok a kellékek:
-egy nagyobb víztartó eszköz, medence, lavór
-két vödröcske (3 litereseket használok)
-két autómosó szivacs

Felállás a szokásos:
egyik oldalon lefektetek a fűbe egy rajtkötelet, mely mögé felsorakoznak a csapatok. Mellettük a vödrök, melyeket aztán a játék során meg kell tölteni.
Szemben a csapatokkal, 10-15 méter távolságra teszem  a kismedencét, amiből meríteni fogják a vizet.
Minden ugyanaz, mint a szivacsdobálásnál, csak most:
1 ember rohan a vízgyűjtő helyre, megtölti szivacsát, visszafut a csapathoz, a vödörhöz,
kicsavarja, kicsavarják a szivacsot,
amit aztán átad egy társának, 
és így tovább.
Vége szintén akkor van, ha kicsordult a vödör.

Annyi a különbség a másik játékhoz képest, hogy ez kevésbé pancsolós.
Ha fokozatokat szeretnék felállítani, akkor: 
-az almahalászat, 
-ez, 
-szivacsdobáló, 
-"ereszd el a hajam" = vizesjáték-4 
a sorrend.

Mert elég nehéz kézben tartani a dolgokat a vizes játékoknál. 
Nagyon hamar átmegy vad tombolásba, spriccelésbe a buli. (Persze mondhatod, hogy "mért ne? csináljanak, amit akarnak".)
Én a finomabb játékokkal kezdem, aztán úgyis fokozni fogják a gyerekek a tempót. Akkor dobok be egy újabb, vizesebb játékot.
A vége pedig mindig, minden igyekezetem ellenére ez:
 -mindenki tetőtől talpig vizes, átfagyott, 
-a "szabályozott" játék megszűnt,
-valaki pityereg a szemébe, fülébe ment víztől,
- és tudnák folytatni napestig.

Folyt.köv.

3 LÁB

Mikor kiszabadulunk az udvarra,
a leggyakrabban a következőket játsszuk:
             1. futóváltó
             2. zsákbanfutás
             3. repülőszőnyeg (ezt még nem ismered)
             4. 3 láb!

Nem tudom, hogy mások milyen néven ismerik, én így neveztem el,
ugyanis két gyermek 4 lábából hármat csinálunk.
Nagyon vicces játék, szívből ajánlom!

OSZTÁLYOZÁS
Csillagban: * * *
Nemek: fiúk és lányok is
Helyszín: kint, és füves terület, mert gyakran el fognak esni!
Korosztály: 6-12
Forma: bár nem csapatjáték, sokan részt tudnak venni benne
Stílus: aktív, mozgásos
Gyereklétszám: 2x2 feltétlenül, plusz a fekvőrendőrök: még két gyermek

Alapkellék:
két kötözésre alkalmas eszköz.
Nekem a karate-,dzsudoövek váltak be. 
Fontos, hogy ne túl vékony legyen, és ne is túl kemény, mint egy klasszikus kötél.
Hisz szorosra kell kötni a gyerekek bokája körül, hogy kibírja a strapát, és minél kevésbé fájjon.
Ennek a játéknak van egy kis veszélyességi fokozata.
Ha inkább a kétségbeesős anyukák, szülők táborába tartozol, akkor napold ezt a játékot.
Ugyanis  a következő veszélyhelyzetek fordulnak elő:

1. Szorosra kell húznom a boka körül a kötelet, különben az első pillanatban kicsúszik a lábuk. Ebből következik, hogy menet közben kicsit megtaposhatják egymást az egymás mellett lévő lábak. 
Vagy a másik szituáció, hogy az egyik gyerek elesik, és a verseny hevében társa -a lábánál fogva- végigvonszolja a pályán. 
Ezért is van, hogy soha nem betonon, kemény felületen játsszuk, hanem az áldott anyaföldön.

2. És! Mindig egyforma legyen a lábbeli: tehát ha valaki már mezítláb van, akkor nem állítok párnak mellé egy cipőset, és fordítva.

Veszélyhelyzet 3. A fekvőrendőrök testi épsége.
A fekvőrendőrt át kell lépni majd a játékosoknak, ami nem is olyan egyszerű összekötözött lábbal.
(Ez a legmókásabb rész, ne hagyd ki; és ők is imádják a rendőrszerepet!!)

Na de a játék:

A kijelölt területen két párnak kell versenyeznie, ki ér vissza előbb a rajtvonalhoz, vagy a célba. 
Én ki szoktam tenni két széket, amit majd meg kell kerülniük, és vissza kell jutniuk a kezdővonalhoz. 
Ha pl előtte a futóváltó volt, akkor közelebb helyezem a székeket, mert míg ott jó volt a nagy távolság, most elég 6-8 méter.
A párok lába bokájuknál össze van kötve.
Ez az alapszituáció.
Aztán én még megbolondítottam a dolgokat ezzel-azzal:
-ami legjobban bevált, a már említett fekvőrendőr. A pálya közepére leteszek két pokrócot, amire ráfektetek két gyermeket:
Fontos! hason feküdjenek, kezük az oldaluk mellett!
Cél, hogy átjussanak, átlépjenek a játékosok  a fekvőrendőrön.
-de csináltam egyéb akadályokat is. Letettem egy-egy ládát, amire rá kellett lépni a közös lábbal. Vagy az első időben nem élő embert, hanem egy vastag csövet kellett átlépni.
-volt, hogy nyári vizes partin, egy vízzel teli poharat adtam a kezébe a játékosnak, mennyit tudnak visszahozni az esés-kelés után.

És a képek:

Legközelebb vizezés jön, minden, ami még kimaradt ...

ELEFÁNTOS illetve PISZTOLYOS

OSZTÁLYOZÁS
Csillag: * *
Nemek: mindkettő, bár a fiúkkal inkább a pisztolyosat választom
Időtartam: elefántos 5-10perc, másik 10-15 perc
Helyszín: mindegy, kint és bent
Játékstílus: inkább a nyugis kategória
Játékforma: mindenki részt vesz benne egyszerre
Létszám: (8) 10 gyermektől - bármennyi
Korosztály: (6)7-10 

A két játék alapötlete ugyanaz.
Az elsőt, az elefántosat egyszer egy fesztiválon, a Süket és nagyothallók standján tanultam. 
Az utóbbit kislányom hozta haza egy táborból.

Az elefántosat ritkán veszem elő. A pisztolyosat jóval gyakrabban. Egyrészt jobban értékelhető játék, másrészt szeretnek a gyerekek "lövöldözni".

Első lépésben kört alakítunk. Én leszek a játékmester, a kör közepére állok. Lassan körbe-körbefordulok, és véletlenszerűen, találomra rámutatok valakire.
Az elefántos szabályrendszere:
-akire rámutatok, az "elefántormányt" csinál két kezével saját orrán

-a mellette lévők pedig "elefántfület" tesznek az illető füléhez, kezüket társuk füléhez helyezik

Aki nem kapcsol elég gyorsan, vagy eltéveszti,
az lesz a vesztes, kiesik.
Bár én nem így szoktam játszani, nem esik ki senki, megy tovább a játék. Csak nevetünk, élvezzük az egészet.
Mivel rendszerint kisebbekkel játszom, akik gyakran tévesztenek, ezért nagyon akadozott lenne kiesősen ez a játék. Gondolom, ha nagyobbakkal játszanám, akiket már nehezebb kiejteni, akkor működne így is.

A pisztolyosat viszont "élesben" játsszuk, van tétje: akit lelőttek, kiáll.
Szintén köralakítással kezdődik. 
Majd akire rámutatok, gyorsan leguggol, a mellette levők pedig egymásra lőnek. 
Előzőleg már a két kezük összetevésével "pisztolyt" alakítottak.

Fontos! a hangadás a lövés pillanatában. Így jóval könnyebben eltudom dönteni, hogy ki volt a gyorsabb.
Nem csak a két lövőnek kell figyelnie! Ha nem guggol le az, akire rámutatok, ő fog kiesni, mivel "lelövik".

Ha már kevesen vannak a körben, négyen-öten, akkor kiállok a körből, és onnan mutogatok.
Ha pedig kettőre csökkentek, hátat kell fordítsanak egymásnak, majd várakozás után, a tapsomra gyorsan meg kell fordulniuk, és tüzelniük. Így jutunk el a végső győzteshez.

Remélem, sok örömöt szerez majd ez a játék!

Legközelebb, 
             mivel itt van a tavasz, itt van újra, 
                                           jöjjön egy kedvelt kinti játékom ...

Röplufi

A dolog úgy indult, hogy megint volt egy kellékem, amihez ki kellett ötölni egy játékot ...

Volt két rozoga karácsonyfatalpam. Családunk ezermestere megerősítette és szerkesztett közepébe két fémrudat. Ebbe pedig egy beilleszthető rúd került, vízszintesen. A rúdra varrtam egy befűzhető függönyt.
Így egy mobil, szobai " röplabdahálót" kaptam.
Magassága az enyémnek kb másfél méter, szélessége 2 m.

S ami  a lényeg, NEM LABDÁVAL, HANEM LUFIVAL JÁTSZUNK fölötte!!

Nagyon imádják!

OSZTÁLYOZÁS
Csillag: * * *
Nem: mindkettő
Időtartam: vég nélkül, mondjuk, fél óra
Játék stílus: aktív
Helyszín: én eddig csak bent játszottam. Gondolom, h szabadban nem előnyös lufizni, hisz hamar kidurran. Meg különben is, sok szupi játékom van kintre.
Forma: csapatjáték, bár, a háló mérete meghatározza a játszók számát. Én paravánom ideális játékosa: egy-egy oldalon 3-4 gyermek.
Korosztály: 
ovisok bár nagyon szeretnek lufizni, 5 év alatt még szorongatják saját kis lufijukat, nehéz őket rávenni, hogy átüssék a túloldalra. Tehát alsó korhatár (6)7 év, felső pedig 9(10);
ugyanis a nagyobbaknak már igazi labda kell, túl lassú egy lufi

Kíváló ez a játék arra is, hogy megosszam a társaságot:
arcot festhetek, míg néhányan lufiznak; vagy tudok játszani  a többiekkel pl a kalapos társassal ...
És az is jó benne, hogy nem igényel különösebb felnőtt figyelmet, irányítást, megy magától.

Először még próbáltam értékelni a játékot,
az volt a feladat,  hogy ne essen le a lufi egyik oldalon se. Ha mégis megtörtént, megállítottam a játékot, és jutalmaztam a szokásos gombbal a nyertes oldalt. De aztán hamar abbahagytam. 
Egyszerűen ezt nem kell értékelni, jutalmazni, úgy jó, ahogy van!
 Játszunk, ütünk, izzadunk, ennyi, tök jó, 
(én is nagyon élvezem).

Egyéb komment:
- ha azt gondolod, hogy nem kell paraván, elég egy madzag, kötél kifeszítve,
az a véleményem, hogy jó ez a zárt függöny, amit kreáltam. Jó, hogy nem látják egymást a gyerekek, csak jön a lufi a magasból
- ha semmiképp nem tudod megoldani, persze foghatja a lepedőt két felnőtt is. Csak készülj fel: fél óra "karzsibbadás"
-nem csak egy lufit dobok be, legalább kettőt. De gyakran 3-4-gyel is játsszunk.
Annál pörgősebb, mókásabb a bulli

Legközelebb egy olyan játék jön, amit siket és nagyothallók között tanultam ...
 

CSAPATVÁLASZTÓ ÉS ÜLTETŐ JÁTÉKOK

   A főoldalon, a "szülinapirendi pontok"-on belül már írtam rövidebben e témáról. Most szeretném kibővíteni.

CSAPATVÁLASZTÁS


Csapatokat csak iskolások gyerekekkel alkotok.
Ovisokkal "csak" játszunk. Tét, jutalmazás, cukorkaosztás a játékok közben szokott megesni.
Iskolásoknál, mikor már tudunk csapatokat alkotni, a buli végén történik mindez.

• csapatokat lehet úgy választani, hogy a szülinapost megkérem, egy valakit nevezzen meg a társaságból. Nem mondom meg, hogy miért. Rendszerint a legjobb barátját, barátnőjét mondja. Ilyenkor közlöm a "rossz hírt", hogy ő lesz a fő ellensége, ellenfele, a másik csapat kapitánya. Ezek után a két vezér egyesével és felváltva megnevezi a saját leendő csapattársait. 

  Ügyelek, hogy ha vannak kisebbek, nagyobbak, akkor egyforma arányban kerüljenek a csapatokba. 

  Ügyelek, hogy a fiúk is elosztva kerüljenek be. Bár volt rá példa, mikor egy fiú és egy lánycsapatot csináltam. Ezek nehezebb bulik: több az élcelődés, fokozódik a versenyszellem, nehezebben viselik a vereséget, nehezebb kordában tartani egy kupac fiút, mint egy félkupacot.

  Ha páratlanul vannak, az utolsónak megadom a jogot, hogy dönthessen, hova szeretne kerülni. A játékok  jó részében nem számít a nem egyforma csapatlétszám. Ha fontos, beállok én, vagy megkérem a jelenlévő szülőt.

  A későn érkezők felváltva szoktak bekerülni a csapatokba.

• csapatválasztás véletlenszerűen: 

Van egy vödröm, aminek a tetejére ráhúztam egy pamuttyúkot. A vödörben két labda van, egy piros és egy kék. A gyermekek benyúlnak a tyúkanyó szárnya alá, és kihúznak egy labdát. Ez dönti el, hogy a piros vagy a kék csapatba kerülnek. A vége fele valószínűleg már nem marad hely az egyik  asztalnál, ezért az utolsók nem húznak labdát, csak leülnek a fennmaradó helyekre.

• Olyan is volt már, hogy a kezdőjátékom, az óriástársas során mindenki leült egy kiválasztott helyre. S mivel két asztalom van, az így kialakult, spontán rendeződést használtam fel: ez lett a két csapat.

ÜLTETÉS
Soha nem kezdjük úgy a bulit, hogy aki belép, azt leültetem. Hadd nézelődjön, ismerkedjen, oldódjon, rohangáljon egy kicsit szabadon. Ilyenkor még nem eszünk, iszunk, elkerüljük a terített asztalt.
Ha már mindenki megérkezett, akkor kezdem a bulit. 10 percnél többet nem várok a későkre.

• a már említett "óriás társassal" kezdjük, és a célba jutás sorrendjében leülnek egy-egy helyre
• ha nincs kezdőjáték, mármint a társas, akkor bevetem a könyvet, amiről már írtam (lásd "könyv" címke). Egy kérdés, egy jó válasz, és mehet enni-inni.
• olyan is van, hogy leülhetnek egyszerre, viszont a fogyasztásért kell játszani: aki szeretne enni, válaszolnia kell egy kérdésre. Ha sokan vannak, akkor egy menet van, egyszerre az evésért, ivásért. Ha kevesen, akkor külön játszunk mindkettőért.
• egy újonnan bevezetett és felettébb mókás ültetési mód a memorizás. A "memory 2"cimke alatt találod. Annyi a különbség, hogy csak egy kérdést teszek fel egy gyermeknek. Kiválasztok valakit, aki megnevezi egy társát. Őt kell  megfigyelnie 10 másodpercen keresztül. Majd felteszek egy kérdést. Ha tudja rá a választ, akkor leülhet az asztalhoz. Természetesen, akinek nem sikerül, az majd újra sorrakerül. Az utolsó engem szokott lefigyelni.

   Erről talán még nem írtam:

mikor szereplőket kell választani, át szoktam adni a jogot erre a gyerekeknek.

Nagyon szeretik, ha ők mondhatják meg a következő játékosokat.

Legközelebb újra egy izzadós játék jön ....

aktivity

   Mikor leülök egy szülővel, hogy elmondjam, miből is áll az általam rendezett szülinapi parti,
három dologgal szoktam kezdeni:
a bulikon NEM táncolunk, NEM kézműveskedünk és NEM társasozunk.

Ez lényegében tényleg így van, mert nem ez a fő motívum, a meghatározó stílus.
Hanem a csapatjátékok, a versengés, a mozgásos vetélkedők.

Akkor most leírok egy társast, amit  gyakran játszunk ...
:)


Már jó pár éve, hogy bekerült a családunkba az "Aktivity" társasjáték.
Gondolom, sokan ismeritek. Ovisoktól kezdve felnőttekig sok változata létezik.

Szupi játék. Csakhogy van egy nagyon fontos kelléke, ami nélkül nem lehet játszani:
minimum 4 ember, vagyis két pár.
S bár  a mi családunk 6 személyből áll, mégsem tudtam  soha elegendő játékost  verbuválni hozzá. Valamiért nem lelkesedtek rá fiaim, Rebi meg kicsi volt...
A szekrényben várakozott évekig, míg
végre "aktivizálhatta" magát :  bevezettem a szülinapi partikon. S micsoda jó játék így!

Az ALAPJÁTÉKOT nem írom le,
csak a VÁLTOZTATÁSOKAT.

- NEM  táblán játsszuk! Nehéz lenne körbeülni 10-15 gyereknek a társast.
Úgyhogy azt találtam ki, hogy simán a szokásos gombos módszerrel jutalmazom a játékosokat.
Mivel a kártyákon szerepel, hogy hány lépést ér a helyes megfejtés, ezt váltjuk át gombbá :
3,4,5 vagy 6 gombot lehet nyerni.

- A bábukat egy pohárba teszem, innen húz a soron következő játékos mindig egyet. 
Így derül ki, hogy mit fog csinálni: mutogat, beszél vagy rajzol. A kártyákon pont ugyanaz a három szín szerepel, mint a bábuk színe: piros, sárga, kék. (A zöldet félretesszük).
A sárga a beszédet jelöli, a kék a rajzolást, a piros a mutogatást.





- két módon szoktuk játszani:
 gyakoribb, hogy a két csapat verseng. Tehát NEM PÁROKAT alakítunk ki!
A csapat egyik tagja kijön hozzám, húz, kiderül, mit fog csinálni, majd a csapata kitalálja.
(Természetesen "nyílt kör" itt is van, vagyis amikor bárki szólhat, bárki kitalálhatja a megfejtést).

Ebben az a jó, hogy szinte egyszerre mindenki tud játszani. Alig kell várakozni. És bocsánat, hogy ismétlem magam, de ez az egyik legkritikusabb pont egy partin.
Mert kevés olyan gyerek van, aki bírja a várakozást.
S ha várakozik, unatkozni fog. S ha unatkozni kell, megoldja. Keres magának elfoglaltságot.
(Én), te pedig befonod a hajad, hogy újra a kezedbe kerüljön a gyeplő.

Volt rá alkalom, bár jóval kevesebbszer választottam ezt a lehetőséget, hogy párokat alakítottunk ki. Ha kevesen vannak, akkor ajánlom inkább.
A többi ugyanaz, tehát nem táblán játszunk..

MEDDIG TART?
Mindig úgy szoktam befejezni, hogy lemenjen egy kör, tehát mindenki sorra kerüljön. Akár több kör is lehet, tőlük függ, hogy mennyire bírják, szeretik-e?

EGYÉB JÓ TANÁCSOK
-a rajzoláshoz  van egy jó kis táblám, táblafilccel kell rá rajzolni. Ezt fellógatom valahova, hogy lehetőleg mindenki lássa.
- mikor kihúzza a játékos a kártyát, elfordítom a többiektől, hogy ne lássák meg a feladványt. Másrészt rámutatok a szóra, hogy biztosan jót olvas-e?
Hagyok időt átgondolni, felkészülni, néha segítek. Attól függ, hogy mekkorák.
Az én Aktivitym 9-11 év között ideális.

MIKOR JÁTSZUNK EZZEL?
Szinte kizárólag kezdőjátéknak használom.

Kicsit olyan egy parti, mint a dráma, vagy egy regény felépítése, amit tanultunk a suliban: mindennek van bevezetése, cselekménye, befejezése.
A bevezetésnél még lazábbak, nyugisabbak az események. Új környezet, megilletődött gyerekek...
Ehhez kapcsolódó játékok: ÓRIÁS TÁRSAS, AKTIVITY, TALÁLÓS KÉRDÉSES KÖNYV, BARBIE SZÉPSÉGVERSENY
A cselekménynél már mozogni kell, felállni az asztaltól, leizzadni, kifáradni.
Játékok: pl  TŰZ-VÍZ-REPÜLŐ, LABDAFOGÓ, PLÜSS KERESÉS, FOGDAZÁSZLÓTÉSFUSS, stb,stb
A befejezésnél adok szabadidőt, hagyok kicsi kötetlen foglalkozást. Lehet szóródni, táncolni, már "nem csinálunk valamit". Ez a levezetés.
.Ide: KALAPOS JÁTÉK, NARANCSOS ÖLTÖZŐS, SZOBROS TÁNCOLÓS


OSZTÁLYOZÁS
NEMEK: fiúk s lányok (bár "csak-skacok-buliban" nem játszanám)
KOR: hát, ugye ez eleve rá van írva a társasra. Nekem a fenti kék dobozos van meg, és a 9-11 kort tartom rá a legideálisabbnak
HELY: természetesen mindegy
STYL: inkább nyugisabbnak nevezem
IDŐTARTAM: általában jó hosszan játsszuk, szeretik a gyerekek
CSILLAG: * *

Jó mulatást!

Legközelebb ültető és csapatválasztó játékok jönnek .......