Hisz valamennyien gyakorló szülők vagyunk, Első perctől kezdve nehezen viseljük, ha bárki bármit mond a gyerekünk gondozásával, nevelésével kapcsolatban. Tanácsot még akkor se fogadunk el, ha mi magunk kérünk.
Plusz sok kiváló szerző sok-sok könyvéből okosodhatunk, hogyan is gardírozzuk csemeténket.
Mégis.
Szeretném megosztani veletek a lehetséges buktatókat,
bombákat, melyek robbanhatnak, csapdákat, melyekbe bele lehet esni;
és sajnos meghiúsíthatják minden tervünket, kútba ejthetik minden készülődésünket.
Nagy várakozásunkat kudarccal zárhatja és elkeseredéssel : "Többet soha nem szervezek partit!"
1) Ha túl félénk, túl nyuszi a csoport
Jellemzője:
Abszolút tartózkodóak, távolságtartóak. Arcukon semmi mosoly, nem kommunikálnak velem, vagy csak minimálisan. Programban, játékban nem vesznek részt. A kisebbek anyukájuk mögé bújnak. Van, aki sír.
Hogy oldom meg:
Nem erőltetem azt, aki nem akar játszani, a legkisebb mértékben SEM. Hagyom nézelődni, mint ha ott se lenne, megy tovább a parti a készségesekkel. Mindig van olyan is.
Ha túl sok a passzív gyermek, akkor játékot váltok. Vannak Jolly Joker játékaim, azokat vetem be. Aztán, ha már oldódnak, próbálkozom újra a barátkozással. Viccmester vagyok egyébként. Cél: a jókedv, nevetés elérése.
2) Ha túl aktív
Megérkeznek és bunyózni kezdenek. Nem foglalkoznak az új környezettel, velem, mint idegen személlyel, nincsenek gátlásaik. Teljesen jól elszórakoztatják egymást, rohangálnak, hemperegnek, nincs szükségük semmilyen felső irányításra.
Hogy oldom meg:
Kifárasztom őket. Semmiképp nem fogok leülős játékba. Sőt. Izzadásig játszunk, hogy már várja kicsit szusszanhasson, leülhessen az asztalhoz picit enni-inni. (Hamar regenerálódnak).
Ezt most értsd jól: nem fegyelmezem őket.
Ahogy az állatkölyök eleme a játék, birkózás, a gyermeké is. Normális velejárója, hogy hancúrozik, rohangál, visít, kiabál, sikoltozik, kergetőzik. Nem megyek át a fegyőr szerepébe. Most nem a suliban, az oviban vagyunk,( jó esetben, nem a panelban), ahol muszáj sajnos, visszafogottan viselkedni.
Ha veszélyessé válna valamelyik mozzanat, persze lépek, de pusztán a tombolást nem fékezem.
Nem mondom, és nem is gondolom közben magamban, hogy rosszalkodás ez a fajta viselkedés. Ha kell, mederbe terelem és mederben tartom. Kihasználom, kiaknázom mozgásigényüket, vágyukat, és felhasználom a játékhoz.
3) Ha összevesznek, véletenül vagy akarattal bántják egymást
Főleg a kisebbeknél történik meg többször, hogy ellökik egymást, rálépnek egymásra, véletlenül megesik ez-az. Amit aztán úgy élnek át, hogy a másik biztos direkt bántotta. Így aztán nyomban vissza is adja, s már áll a bál;
vagy ha nem adja vissza, akkor meg sírva fakad,hogy mit tettek vele. Ettől aztán az okozó fog nagyon kétségeesni.
Mivel én vagyok, aki szabadságot adott nekik a mozgásra, ezért nem dorongolom le az elkövetőt.
A károsult figyelmét hívom inkább fel arra, hogy aki ül, annak nem esik baja.
Aki mozog, futkározik stb, azzal előfordulnak ilyen dolgok. Persze, kérjen bocsánatot a tettes, de csak a megnyugtatás miatt.
(Azért tartottam fontosnak , hogy a fentieket leírjam, mert úgy érzem, látom, hogy olyan sok korlát között kell éljenek gyermekeink. Legalább a partin lehessen kicsit tombolni. Lehessen sikoltani, kiabálni, birkózni. )
Direkt bántással még nem találkoztam így bulin, illetve csak egyszer. Gondolom ennek az is az oka, hogy a saját szülinapi partijára az ember má' csak a barátait hívja. Nem az ellenségeit.
4) Ha csalnak
Elő,-előfordul.
Pl. konzervdoboz-piramis ledobása. Két csapat van, egy-egy személy dobhat a csapatból. Feszültség óriási, tombol mindenki, fogynak a konzervek, 5-4 az állás, 4-4, 3-2 ... Nagyon nehéz megállniuk, hogy ne segítsenek be egy kicsit, oldalról, ha nem látom, bepróbálkoznak egy-két dobással.
Elég következetes és szigorú vagyok az igazságosság terén. Főleg, ha nagyobbakról van szó.
Nem azt mondom, hogy : "Hogy csinálhatsz ilyet?! -nem szégyenítem meg.
Nem mondom, hogy :" Ne tegyed!"
Mivel pontosan tudja már, hogy jót tesz, vagy rosszat, ezért szankciókat hozok. Első lépésben név nélkül: Pl. "Aki csal, a másik csapatot segíti rögtön győzelemhez."
Ha betartom a szavam, fegyelmező erővel fog hatni a játék további részére.
Ha ez sem használna, egyszerűen kivonom a forgalomból; ölembe ültetem, és kész. Vagy kiállítom a játékból egy körre. Megmondom, miért, meddig tart, s utána megkérdezem, hogy akkor megpróbálhatjuk-e újra bevonni őt is a játékba?
Készséges kis bárányokká tudnak válni.
Néha ilyenkor jól tud jönni egy segítő felnőtt mellettünk.
5) Ha provokál
Nem tudok erre jobb szót.
Az olyan típusú gyerek szokott így viselkedni, akit túl sokat szidtak igazságtalanul.
S most már szeretne megfelelni az "elvárásoknak."
Soha nem veszem fel a kesztyűt.. Nem megyek bele ebbe a játszmába.
"Nem veszem észre", nem hallom, nem látom, és nem reagálom le. Nem viselkedek úgy, ahogy elvárható lenne a provokatív viselkedésére.
Mert ő tudja, hogy provokál. És én tudom,hogy provokál. És ő nem tudja, hogy én tudom, hogy provokál. Ő azt hiszi, hogy én nem veszem észre.
Akkor meg minek csinálja?
6) Ha nem tűri a kudarcot
6-7 éves kortól minden játékot vetélkedő keretében játszunk. Két, olykor három csapatra osztom őket. (Erről majd bővebben a főoldalon írok.)
A helyzetből egyenesen következik, hogy összemérik erejüket, ügyességüket, tudásukat, és folyamatosan lesznek nyertesek és VESZTESEK.
Valamennyien egész életünkön át tanuljuk, tanulhatjuk, hogy könnyű, könnyebb szívvel viseljük a 2. helyet, a kudarcot, a vesztes pozíciót.
Ezért rajtuk, gyermekeinken sem kell meglepődnünk, ha agressziót, könnyeket, elkeseredést vált ki belőlük, ha nem nyernek.
Próbálom ilyenkor elmagyarázni nekik, hogy nem véresen komoly ez az egész; hogy most a többiek voltak a jobbak, de majd fordul a kocka.
Nem mindig meggyőzhetőek. Nagyon el tudnak szomorodni, ha rendszeresen vesztenek.
(Bevallom olykor rásegítek az ügyetlenebbeknek, a kevésbé szerencséseknek. Hogy a teljes depibe azért ne essenek.
Nem veszik észre, hogy most én csalok.....:)
