CSAPATVÁLASZTÓ ÉS ÜLTETŐ JÁTÉKOK

   A főoldalon, a "szülinapirendi pontok"-on belül már írtam rövidebben e témáról. Most szeretném kibővíteni.

CSAPATVÁLASZTÁS


Csapatokat csak iskolások gyerekekkel alkotok.
Ovisokkal "csak" játszunk. Tét, jutalmazás, cukorkaosztás a játékok közben szokott megesni.
Iskolásoknál, mikor már tudunk csapatokat alkotni, a buli végén történik mindez.

• csapatokat lehet úgy választani, hogy a szülinapost megkérem, egy valakit nevezzen meg a társaságból. Nem mondom meg, hogy miért. Rendszerint a legjobb barátját, barátnőjét mondja. Ilyenkor közlöm a "rossz hírt", hogy ő lesz a fő ellensége, ellenfele, a másik csapat kapitánya. Ezek után a két vezér egyesével és felváltva megnevezi a saját leendő csapattársait. 

  Ügyelek, hogy ha vannak kisebbek, nagyobbak, akkor egyforma arányban kerüljenek a csapatokba. 

  Ügyelek, hogy a fiúk is elosztva kerüljenek be. Bár volt rá példa, mikor egy fiú és egy lánycsapatot csináltam. Ezek nehezebb bulik: több az élcelődés, fokozódik a versenyszellem, nehezebben viselik a vereséget, nehezebb kordában tartani egy kupac fiút, mint egy félkupacot.

  Ha páratlanul vannak, az utolsónak megadom a jogot, hogy dönthessen, hova szeretne kerülni. A játékok  jó részében nem számít a nem egyforma csapatlétszám. Ha fontos, beállok én, vagy megkérem a jelenlévő szülőt.

  A későn érkezők felváltva szoktak bekerülni a csapatokba.

• csapatválasztás véletlenszerűen: 

Van egy vödröm, aminek a tetejére ráhúztam egy pamuttyúkot. A vödörben két labda van, egy piros és egy kék. A gyermekek benyúlnak a tyúkanyó szárnya alá, és kihúznak egy labdát. Ez dönti el, hogy a piros vagy a kék csapatba kerülnek. A vége fele valószínűleg már nem marad hely az egyik  asztalnál, ezért az utolsók nem húznak labdát, csak leülnek a fennmaradó helyekre.

• Olyan is volt már, hogy a kezdőjátékom, az óriástársas során mindenki leült egy kiválasztott helyre. S mivel két asztalom van, az így kialakult, spontán rendeződést használtam fel: ez lett a két csapat.

ÜLTETÉS
Soha nem kezdjük úgy a bulit, hogy aki belép, azt leültetem. Hadd nézelődjön, ismerkedjen, oldódjon, rohangáljon egy kicsit szabadon. Ilyenkor még nem eszünk, iszunk, elkerüljük a terített asztalt.
Ha már mindenki megérkezett, akkor kezdem a bulit. 10 percnél többet nem várok a későkre.

• a már említett "óriás társassal" kezdjük, és a célba jutás sorrendjében leülnek egy-egy helyre
• ha nincs kezdőjáték, mármint a társas, akkor bevetem a könyvet, amiről már írtam (lásd "könyv" címke). Egy kérdés, egy jó válasz, és mehet enni-inni.
• olyan is van, hogy leülhetnek egyszerre, viszont a fogyasztásért kell játszani: aki szeretne enni, válaszolnia kell egy kérdésre. Ha sokan vannak, akkor egy menet van, egyszerre az evésért, ivásért. Ha kevesen, akkor külön játszunk mindkettőért.
• egy újonnan bevezetett és felettébb mókás ültetési mód a memorizás. A "memory 2"cimke alatt találod. Annyi a különbség, hogy csak egy kérdést teszek fel egy gyermeknek. Kiválasztok valakit, aki megnevezi egy társát. Őt kell  megfigyelnie 10 másodpercen keresztül. Majd felteszek egy kérdést. Ha tudja rá a választ, akkor leülhet az asztalhoz. Természetesen, akinek nem sikerül, az majd újra sorrakerül. Az utolsó engem szokott lefigyelni.

   Erről talán még nem írtam:

mikor szereplőket kell választani, át szoktam adni a jogot erre a gyerekeknek.

Nagyon szeretik, ha ők mondhatják meg a következő játékosokat.

Legközelebb újra egy izzadós játék jön ....